Életem betűkben

Megint itt van, a húsvét utáni kedd, mindenki kipihent. Vajon a világon hány nő sétál úgy be munkába, hogy meghasad a szíve… megint? Remek múlt hetem volt, beteg is voltam, nem dolgoztam. A párom testvére hazajött Németországból a kedvesével. Esküvőjük lesz. Én őszintén örülök neki. Kiválasztottuk az esküvői ruhát, a kiegészítőket. Nagyon büszke voltam magamra…. Tovább »

  Emlékszem pár dologra az életemből, és tudom is, hogy ott voltam, nem csak valami képzelgés volt, megtörtént. Az első ilyen fix élményem, a húgom volt. Ahogy anyukám a karjaiban pustoló hóesésben hozta haza a karjaiban a kórházból. Emlékszem az illatára, és arra, hogy akkor még nem akartam megvédeni. Én a szánkón ültem, éppen csúsztam… Tovább »

  A mi családunk erős. Határozott és tiszta. Abban nőttünk fel, hogy tiszteljük az embereket, és tartsunk ki a döntésünk mellett. Az én drága anyukám egyedül nevelt fel minket a nagymamimmal. Anyám egy kincs. Szüksége van az embernek szeretetre és mi nem lehettünk már örökké mellette, el kellett indulnunk a saját ösvényünkön, ő is megtalálta… Tovább »

Na és akkor ott van valaki, aki a mindent jelentette. És ott van, az, aki a mindent jelenti. Vajon hiányozhat-e az az érzés valakinek, amit a másikkal érzett? Nem volt jobb, mint a mostani érzés, csak más volt. Valahogy annyira hülyén hangzik, de hiányozhatnak valakinek a hazugságai? Egészséges még mindig valakire gondolni, akit már nem… Tovább »

  Unok szédülni a világban, olyan gyorsan forog. Unom, hogy felnőttem, hogy az emberek, akik körülöttem éltek, szépen lassan élik a saját életüket nélkülem. Utálom, hogy felnőttem. Azt is, hogy a gondolataim -vagy másoké láthatatlanok…- . Hogy tegnapelőtt, amikor gyerek voltam és indultam az iskolába, még a Mamám ágyba hozta a kakaót reggeli előtt, ma… Tovább »

Ha nem mondod el senkinek elmondod mindenkinek. A gondolataim láthatatlanok voltak – eddig…... Tovább »